Emlékeztek még? Tágra nyílt szemű gyerekek és párás tekintetű nagypapák figyelték a szivacslabda rutinunk. A közönség lélegzet visszafojtva várta, mit veszünk elő, mikor így szóltunk: "Hoztam magammal!" Kíváncsian lesték, mi kerül elő a cserélő zsákból, és éberen őrködtek, nehogy flitteres zakónk ujjába rejtsünk bármit is, végül kitörő tapssal fogadták, amikor a kicsi, ronda rózsaszín kendő átváltozott leányka bugyivá a néző kezében!
Aztán szép lassan elindult az erjedés. Már Copperfieldet is utáltuk, amiért miatta a hülye szabadságszoborral jött mindenki, de azt még el lehetett intézni néhány viccel. De Dynamo óta mindenki a kurva mobilját akarja belepasszíroztatni a PET palackba, és most már ennek is vége.
Pedig az esélyt megkaptuk. David Blain 1997-ben, Derren Brown 2000-ben, Criss angel 2005-ben, Cyril Takayama 2006-ban tűnt fel a világ televíziós színpadán. Meghódították a világot, de csodába illő módon itthon nem háborgatták a "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" típusú langyos bűvészet tengerét. Mi persze tudtunk róluk, és ez a különös burok, ami miatt a világ trendek rendre elkerülik kis hazánkat, lehetővé tette, hogy időt nyerjünk, és felkészüljünk. Ledolgozzuk a hátrányt, esetleg felépítsük a saját bűvészeinket, megcsináljuk a saját TV műsorunk, saját sztárokkal. De elbaltáztuk. Áprilistól a Discovery újabb világsztárt küld ringbe, nem is akárkit, Derren Brownt. Nem lesz többé "hogycsináltad" meg "ilyetmégnemláttam", csak a "tevagyamagyarDynamo" után a "tevagyamagyarDerrenBrown". Lehettünk volna próféták a saját hazánkba, de most már mindegy. Erről lekéstünk.
