„Gondoljunk például egy tehetségtelen bűvészre, aki ügyetlenségében felfedi a hamis dobozfenekeket és az inge ujjába rejtett kártyákat, következésképp nem sikerül a jóindulatú csalás, ami pedig a bűvészet dolga. S vele szemben vegyük azt a bűvészt, aki szándékosan tárja fel, mit rejt az ingujja, és bemutatja dobozai csalását. Ezzel új szintre emeli a maga művészetét, amely azáltal hökkent meg, hogy sehogysem illik a bűvészkedés banális konvencióiba: ha van itt valahol illúzió (ha van egyáltalán), biztosan nem ott kap helyet, ahol megszoktuk: a kéz és a szem között.”
Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása
Ez elgondolkodtatott. Tényleg attól válik a bűvészet művészetté, hogy felfedjük titkainkat? Ha szakítunk a konvenciókkal, és olyan előadást csinálunk, ami nem is hasonlít egy bűvész előadáshoz? És ha ez művészetté teszi a bűvészetet, akkor kijelenthetjük, hogy ez, csak ez, és semelyik másik ága nem az?
Ha érdekel a válasz a kérdésre, kattints a Továbbra!
